Ha már Anglia, akkor Skócia sem maradhat ki, nem igaz?!

Eredetileg Írországba szerettem volna eljutni a nyáron, de mivel jelenleg elég közel lakom a skót határhoz, és az idő is szűkösen állt rendelkezésünkre, egy kedves rokonommal inkább Skóciát vettük most célba. Mindenképp látni akartuk a skót fővárost, Edinburghot , majd Glasgowt. Mielőtt elindultunk volna, kihagyhatatlan látnivaló volt az Alnwick Castle, ami azért is híres, mivel itt forgatták anno a Harry Potter filmeket. A valóságban persze máshogy néz ki, de egyébként gyönyörű, főleg esténként kivilágítva.

Amit először megállapítottam Skóciáról, hogy még szeszélyesebb az időjárása, mint Angliának. Mondhatni, mi még jó időt fogtunk ki a napokban, de gyakran kezdett el esni az eső, hol fújt a szél, majd sütött a nap. Első állomásunk a Calton Hill nevű dombra vezetett, ahol többféle emlékművet nézhettünk meg, illetve egy kilátóból csodálhattuk meg a várost.

Innen lehetőségünk volt rálátni a Holyrood Parkra, a hegyre, ami a város közepén emelkedik ki. A városnak megvan a maga varázsa, hisz míg a legtöbb épület régebbi típusú, néhol felbukkan egy-egy új, modern, üvegablakokkal teli irodaház. Vagy például a több száz éves vár mellé épített modern stadion. Érdekesnek és különlegesnek tartottam még a Victoria street-et, illetve többek között lehetőségünk volt megnézni az egyetemet, a nemzeti múzeumot és a parlamentet.

 

Skóciának a másik varázsa, hogy majdnem minden nagyobb téren a skótduda hangját halljuk. Számomra szokatlan volt, hogy több férfi skót szoknyában szaladgált a városban, és a hotelek előtt szoknyás londinerekbe botlottunk. De egy szoknyában skótzenét játszó ember igazán jó hangulatot tud teremteni és megismertetni a külföldiekkel az ottani zenestílust.

Másnap Glasgowban úgy döntöttünk, igazi turisták módjára végigmegyünk a látványosságokon városnéző busszal, ahol több nyelven – kivéve persze magyarul – is hallgathattuk a magyarázatot az épületekhez. Ahogy egyre észak felé mentünk, már gyakrabban belefutottunk a skót ’gael’ nyelvbe, amiből egy szót sem értettünk. Most már értem, miért mondta az angol munkatársam, hogy az anyanyelvű angol se érti meg a nyelvüket, hisz teljesen más, mint az angol. Még a skót akcentussal beszélő angolokat is nehezünkre esett megérteni, bár azért ez könnyebb, és egy idő után hozzászokik az ember.  

Edinburgh-al ellentétben Glasgow a modern épületek városa, rengeteg üvegablakos újszerű épülettel találkoztunk, vagy meg kell említenem az Exhibition center-t, amit én csak a mini Sydney-i operaháznak hívtam. Azért van némi hasonlóság… Ami engem leginkább megfogott a nap folyamán, a gótikus stílusban épült Glasgow-i Egyetem. Lehetőségünk volt a belső udvarra is betekinteni, kicsit ijesztő, sötét, ám csodálatos és egyedi épület. Ha bárki Glasgowban jár, ezt nem szabad kihagynia! :)

A harmadik napra terveztünk volna Nessi-t, de mivel csak több órás utazással tudtunk volna elérni a tóhoz, egy közelebbi nemzeti parkot választottunk. Akkor már az idő se nekünk kedvezett, ezért egy hangulatos étteremben ebédelve csodáltuk a tájat. Imádom Skóciának ezt a részét is, csodás természeti adottságait. Sajnos mindent nem volt lehetőségünk látni, talán legközelebb. De egy biztos, csak ajánlani tudom, egyszer mindenkinek látnia kell! :)

 

 

Megosztás a facebookon