Az elmúlt két hetet végül Londonban töltöttem. Valójában nem így terveztem, de mivel a munkahelyemet hamarabb otthagytam, a repjegyemet pedig már hónapokkal ezelőtt megvettem, ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Ráadásul a rokonaimmal is több időt tölthettem és lehetőségem volt egy kicsit jobban megismerni a várost és a környéket.

Hétvégente terveztünk leginkább programokat, egy vasárnap úgy döntöttünk, hogy vonatra szállunk és ellátogatunk a Londontól nem is olyan messze lévő Southend on Sea városba és tengerpartra. A Temze torkolatánál elhelyezkedő város tengerpartjánál található egy több, mint 2 km hosszú móló, ami híres látványosságnak számít és egyszer mindenkinek végig kell sétálnia rajta. A jó időnek köszönhetően pedig végre én is érezhettem, milyen is az igazi nyári meleg. (Sajnos észak-Angliában ebben csak ritkán, vagy egyáltalán nincs része az embernek :) ) Többek között egy szintén napos időben pedig a Hyde parkba látogattunk el. Hirtelen a Margit-sziget vagy a Central Park jutott róla eszembe, zöldövezet a „betondzsungel” közepén. Igazán kellemes kikapcsolódást nyújt egy kis séta, ebéd, napozás a friss(ebb) levegőn.

Na már most az utolsó mondaton van a hangsúly, amiről is leginkább írni szerettem volna. Nem meglepő, ha azt mondom, hogy London se a friss levegőről híres, hiszen egy fővárosról van szó. Alnwick után eredetileg ide szerettem volna költözni, nagyváros, tele izgalmakkal és lehetőséggel, sok korombeli ezért is dönt a főváros mellett, amikor költözésre kerül a sor. Én egyébként se éltem soha fővárosban, most fél évig konkrétan a semmi közepén dolgoztam és éltem, szóval kicsit sokként ért, amikor belegondoltam, hogy nekem itt kéne élnem évekig. Félreértés ne essék, imádom Londont, gyönyörű a belváros és estig tudnám sorolni a szebbnél szebb látványosságokat és érdekességek, de ez mind egy, maximum két hétig tart, amíg az ember végignéz mindent. Ha valaki huzamosabb ideig Londonban éli a hétköznapjait, szembe kell néznie a valódi nagyvárosi élettel, ami már nem a turista látványosságokból áll: tömegnyomor a város minden létező pontján, heringparti a buszokon és metrókon, szmog, kosz, stb..

Ami még nagyban befolyásolta a döntésemet, azok a szobaárak. A belvárosban szobát bérelni egyenlő a lehetetlennel az árak miatt, így marad a napi utazás a munkahelyre. (Kivéve persze, ha helyben van a munkahely szerencsésebb esetben) Ezzel semmi gond nincs, viszont ha az ember a belvárostól távolabb is bérel szobát, az se olcsó mulatság. Ez nyilván környék és szobaméret függő, de egy átlag magyar fiatalnak, aki most jön szerencsét próbálni Angliába, leginkább ezzel kell beérnie az első időszakban. Tehát kis kutatás után én is rájöttem, hogy a szobák vidéken jóval olcsóbban elérhetőek, míg a bérek (gondolok itt a minimálbélre) egyformák. Ha a fővárosban sikerül is egy kis szobát bérelnünk megfizethető áron, vidéken ennél kevesebb pénzért egy tágasabb duplaszobában is élhetünk. Illetve fontos megemlíteni, hogy az egyéb költségek mint élelmiszer, utazás, különböző szolgáltatások sem drágábbak, mint Londonban.. sőt..

Vidéknek is sok hátránya van nyilván, pl. rosszabb a közlekedés, nincs minden helyben, hamarabb zárnak be a helyek.. vagy az ember nem találkozik minden percben magyarokkal, mint Londonban.. :) (Igen, én ezt Londonban imádtam, hogy folyton magyar beszédet hallottam), de úgy gondolom, jelenleg inkább költöznék egy vidéki, nyugisabb városba. Majd jövőre az is kiderül, melyik helyre esett a választásom, de amíg még nem biztos, addig nem szeretném megosztani. Egy biztos, a fővárostól pár órányira szeretnék lakni, hogy azért azt is könnyen el tudjam érni néha és mindenképp tenger mellé fogok költözni! Egyszerűen imádom, nem lehet megunni..

Aki pedig úgy érzi, hogy szeretne több dolgot megtudni az angliai életről, ajánlom figyelmébe Szaniszló Ági - Keep calm and nyomás London című könyvet. Az író saját tapasztalatain keresztül írja le a londoni életet, illetve hasznos információkat oszt meg az olvasóval, felkészíti az angliai életre.

Sok sikert! ;)

Viki

Megosztás a facebookon

Ha már Anglia, akkor Skócia sem maradhat ki, nem igaz?!

Eredetileg Írországba szerettem volna eljutni a nyáron, de mivel jelenleg elég közel lakom a skót határhoz, és az idő is szűkösen állt rendelkezésünkre, egy kedves rokonommal inkább Skóciát vettük most célba. Mindenképp látni akartuk a skót fővárost, Edinburghot , majd Glasgowt. Mielőtt elindultunk volna, kihagyhatatlan látnivaló volt az Alnwick Castle, ami azért is híres, mivel itt forgatták anno a Harry Potter filmeket. A valóságban persze máshogy néz ki, de egyébként gyönyörű, főleg esténként kivilágítva.

Amit először megállapítottam Skóciáról, hogy még szeszélyesebb az időjárása, mint Angliának. Mondhatni, mi még jó időt fogtunk ki a napokban, de gyakran kezdett el esni az eső, hol fújt a szél, majd sütött a nap. Első állomásunk a Calton Hill nevű dombra vezetett, ahol többféle emlékművet nézhettünk meg, illetve egy kilátóból csodálhattuk meg a várost.

Innen lehetőségünk volt rálátni a Holyrood Parkra, a hegyre, ami a város közepén emelkedik ki. A városnak megvan a maga varázsa, hisz míg a legtöbb épület régebbi típusú, néhol felbukkan egy-egy új, modern, üvegablakokkal teli irodaház. Vagy például a több száz éves vár mellé épített modern stadion. Érdekesnek és különlegesnek tartottam még a Victoria street-et, illetve többek között lehetőségünk volt megnézni az egyetemet, a nemzeti múzeumot és a parlamentet.

 

Skóciának a másik varázsa, hogy majdnem minden nagyobb téren a skótduda hangját halljuk. Számomra szokatlan volt, hogy több férfi skót szoknyában szaladgált a városban, és a hotelek előtt szoknyás londinerekbe botlottunk. De egy szoknyában skótzenét játszó ember igazán jó hangulatot tud teremteni és megismertetni a külföldiekkel az ottani zenestílust.

Másnap Glasgowban úgy döntöttünk, igazi turisták módjára végigmegyünk a látványosságokon városnéző busszal, ahol több nyelven – kivéve persze magyarul – is hallgathattuk a magyarázatot az épületekhez. Ahogy egyre észak felé mentünk, már gyakrabban belefutottunk a skót ’gael’ nyelvbe, amiből egy szót sem értettünk. Most már értem, miért mondta az angol munkatársam, hogy az anyanyelvű angol se érti meg a nyelvüket, hisz teljesen más, mint az angol. Még a skót akcentussal beszélő angolokat is nehezünkre esett megérteni, bár azért ez könnyebb, és egy idő után hozzászokik az ember.  

Edinburgh-al ellentétben Glasgow a modern épületek városa, rengeteg üvegablakos újszerű épülettel találkoztunk, vagy meg kell említenem az Exhibition center-t, amit én csak a mini Sydney-i operaháznak hívtam. Azért van némi hasonlóság… Ami engem leginkább megfogott a nap folyamán, a gótikus stílusban épült Glasgow-i Egyetem. Lehetőségünk volt a belső udvarra is betekinteni, kicsit ijesztő, sötét, ám csodálatos és egyedi épület. Ha bárki Glasgowban jár, ezt nem szabad kihagynia! :)

A harmadik napra terveztünk volna Nessi-t, de mivel csak több órás utazással tudtunk volna elérni a tóhoz, egy közelebbi nemzeti parkot választottunk. Akkor már az idő se nekünk kedvezett, ezért egy hangulatos étteremben ebédelve csodáltuk a tájat. Imádom Skóciának ezt a részét is, csodás természeti adottságait. Sajnos mindent nem volt lehetőségünk látni, talán legközelebb. De egy biztos, csak ajánlani tudom, egyszer mindenkinek látnia kell! :)

 

 

Megosztás a facebookon

Rengeteg mindenről szeretnék írni hirtelen, de mégis elkezdeni a legnehezebb. Sok minden jár a fejemben, olyan gondolatok, történések, élmények, amiket úgy gondolom, másokkal is meg kell osztanom.

Amit tudni kell rólam, hogy fél éve, 22 évesen kiköltöztem észak-Angliába egy faluba. Rengetegen kérdezték, hogy miért menekülök a civilizációtól, hisz itt semmi nincs. Ugyebár ha valaki Angliába költözik, talán majdnem mindenkinek London jut eszébe, hogy ott majd boldogul az ember, hisz a magyarok többsége oda megy. Egy ismerősöm által jutottam el ide Alnwickba, és jelenleg egy étteremben dolgozom felszolgálóként. Eredetileg nekem se vidék volt a cél, hanem a későbbiekben a főváros, de élve a lehetőséggel úgy gondoltam, be akarok tekinteni a vidéki Angliába is.

Amikor februárban épp, hogy lediplomáztam a főiskolán, már le is adtam néhány helyre az önéletrajzomat. Aztán belegondoltam, hogy a későbbiekben mi fog történni, ha otthon maradok. Szeretem Magyarországot, szeretem az otthonomat, a családomat és barátaimat. Viszont valami mégis hiányzott, nem voltam megelégedve az akkori életemmel. Ha otthon maradok, Budapesten vállalok munkát, albérletbe költözöm, hisz mindenképp el szerettem volna költözni és önállóan élni tovább. Sajnos be kellett látnom, hogy az anyagiak szempontjából az első éveim nem alakultak volna valami fényesen, valljuk be, az otthoni fizetések mellett nem igen tud félretenni az ember, nehéz megélni. Nekem viszont többre volt szükségem, imádok utazni, új helyeket látni és felfedezni, ott lenni, megélni és megörökíteni a pillanatot. Többet akarok látni a világból.

Néhány rokonom Londonban él, ezért is fordult meg először ez az ötlet a fejemben. Kaptam volna segítséget, támogatást, társaságot. Aztán hirtelen elém tárták a másik lehetőséget, ahol már szállás és munka biztosítva volt. Nem gondolkodtam sokat, talán kissé megfontolatlan is voltam, hirtelen döntöttem a másik variáció mellett. Viszont fél év elteltével azt mondom, hogy egy percét se bántam meg, örülök, hogy végre bátran bele mertem vágni az ismeretlenbe.

Jelenleg ott tartok, hogy eltelt öt hónap, egy hónap múlva pedig repülök haza. Igen, valójában ez csak szezonális munka ahol dolgozom, hisz a hely nyáron virágzik, télen konkrétan ki van halva. Az, hogy ezekután hogyan és hol fogom folytatni, arról a későbbiekben írok, de úgy gondolom, az nem otthon lesz. Lényeg a lényeg, hogy mialatt itt voltam/vagyok, számtalanszor voltam mélyponton, sokszor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. De összességében pozitívumként éltem meg a kis kalandomat, az angolom sokat fejlődött, megismertem új embereket, új kultúrákba beleláttam, illetve lehetőségem volt Skóciába eljutni. Ez mindenképp pozitív és örülök, hogy mertem változtatni!

Úgy gondolom, nem szükséges egy blogot minden nap frissíteni. Amikor lehetőségem lesz rá, igyekszem a fontosabb és érdekesebb dolgokról, eseményekről, kirándulásaimról beszámolni, amik ezalatt az idő alatt megtörténtek és amik -remélhetőleg- a jövőben meg fognak történni. Ezeket szeretném megosztani Veletek.

További szép napot!

Viki

Megosztás a facebookon